A Szent László nevét viselő főtér számos látnivalót nyújt.
Szent László-templom: a középkori gótikus templomot 1770-ben nagyobbították meg barokk stílusban. A 15. századi templomra a szentély bordás gótikus boltozata emlékeztet, 19. századi tornyát 1956-ban megrongálódott, majd visszabontották. A tornyot 1960-ban építették újjá. A főoltáron, illetve a szentély előtti kupola freskóin Szent László életéből vett jeleneteket látunk. A gótikus szentély falain Takács István (1901-1985), helyi születésű művész a mezőkövesdi úrnapi körmenet matyó forgatagát örökítette meg. A templom előtt Szent László szobrot az Amerikában kivándorolt kövesdiek állíttatták 1911-ben.
Városi Galéria: (Szent László tér 23., tel.:49/411-873.) A bemutatóteremben a templomot díszítő Takács István munkásságával is megismerkedhetünk. Művei országszerte mintegy 150 templomban láthatók, de matyó életképe fogadja a vasúton Mezőkövesdre érkezőket is a város állomásépületében.
Matyó Múzeum: (Szent László tér 20. tel.:49/411-824). A matyók életét bemutató kiállítás a színes viseleten és a híres hímzésen kívül megismertet Mezőkövesd – nyomokban még föllelhető – jellegzetes, ólas-kertes településszerkezetével és a hajdani tisztaszoba-konyha-kamra beosztású háztípussal is. A múzeum talán leglátványosabb kincse a menyasszony hozományától roskadozó lakodalmas szekér.
A matyó népviselet jellegzetessége a tobzódó szépségű hímzés. A mintegy másfél száz évre visszatekintő népi díszítőművészet a szűcshímzésből indult ki. Kezdetben a bőrből készített felsőruha-darabokat, a női kuzsukat és férfiködmönöket hímezték tele, majd e virágos motívumok megjelentek a surcnak nevezett keskeny kötényeken, valamint a lepedőkön is. A 20. század elején az öltözéket Csehországból beszerzett „ragyogókkal”, flitterekkel, csillogó fémszálakkal átszőtt arany- és ezüstszínű rojtokkal cicomázták fel, úgyhogy egy-egy menyecske ruhája akár 800 mázsa búza árába is belekerült. A mezőkövesdi elöljárók végül szigorú rendeletet hoztak a 1925 hamvazószerdáján a falu főterén nyilvánosan elégették a „ragyogókat”. Emlékük azonban azóta is gyakran kibomlik a hímzésrajzokat generációról generációra átörökítő íróasszonyok színes fonalakkal hímzett alkotásain.
A főtértől nyugat felé indulva, a Hősök tere után pedig balra fordulva jutunk a régi Mezőkövesd településképet még őrző Hadas városrészbe. A névadó „had” az egymással rokonságban álló családok összetartozására utaló hagyományos elnevezés. A fehérre meszelt, nádtetős házak között találjuk a Kis Jankó Bori Emlékházat (Kis Jankó Bori utca 18. tel.:49/411-873.) Kis Jankó Bori (1876-1957) – polgári nevén Gáspár Mártonné Molnár Borbála – nagyapja ragadványneve után lett ismert. A matyó íróasszonyok közül ötletgazdagságával, fantáziájával, kivételes rajzkészségével tűnik ki. Kis Jankó Bori elsőként nyerte el a Népművészet mestere kitüntető címet. Lakóháza nemcsak művészetének állít emléket, de megeleveníti egy hagyományos matyó lakóház életét is.
A Hadasban találjuk a Táncpajtát is (Kis Jankó Bori utca 7., tel.:49/411-686.) melynek épülete ad otthon a Matyó Népművészeti Egyesület számos rendezvényének, mint pl. a vendégek közös tánccal és matyó vacsorával végződő Matyó lakodalmasnak.
Mezőgazdasági Gépek Múzeuma (Eötvös utca 32. tel.:49/312-820). Az alapító, Hajdú Ráfis János magángyűjteményét, a múzeummá fejlesztés fejében, ingyen ajánlotta fel az államnak. A 2700 m2-es területen egyedi technikatörténeti kuriózumokat csodálhatunk meg. Ilyenek pl. a különböző erőgépek, a malmokat hajtó vízturbinák, az egykor a cséplőgépek meghajtására szolgáló lokomobilok, a szélmotor, a jéggyártó berendezés.